Van pár anyag, módszer és megoldás, ami nagyon ígéretes lehet a jövő potenciális energiaforrása szempontjából. Egyik nagyon frappáns megoldás, hogy a levegőben levő CO2-t alakítjuk át üzemanyaggá. A University of East Anglia (Kelet-Angliai Egyetem) kutatói, Dr. Thomas Nann vezetésével most egy másik, lehet, hogy forradalmi megoldást mutattak be, melynek a lényege, hogy vízből, a napfény energiája segítségével hidrogént lehet előállítani.

A megoldás nem újkeletű, már páran próbálkoztak vele. Dr. Nann kutatócsoportja viszont, ha a hír igaz, akkor 60%-os hatásfokkal működő folyamatot fedezett fel. A megoldás lényege, hogy egy aranybevonatú nanofotokatódot használnak, amelyben az indium-foszfid “nanoklaszterek” megkötik a beérkező fotonokat. A nanoklaszterek a Nap energiája segítségével felszabadított elektronokat továbbítják egy vas-kén komplexnek, amely a negatív elektronokat és a pozitív protonokat párosítja, így gyakorlatilag hidrégént állít elő egy vizes közegben.

A kutatók szerint a “jobb hálózatos kötés” (better net) eredménye a magas hatásfokú folyamat. Az indium-foszfid 400-szor hatékonyabban tudják megkötni a fotonokat, mint számos korábban már kipróbált szerves vegyület. A másik tényező pedig az arany-nanoklaszter elektródák tartóssága. Az ipari hidrogénelőállítás során használt más anyagok sokkal hamarabb tönkremennek.

A kutatók szerint (és a józan ész alapján is) a következő lépés az lehet, hogy ezeket a drága anyagokat olcsóbbakkal helyettesítsék, amik nagyobb mennyiségben állnak rendelkezésünkre, mint például a homokból előállított üzemanyagcella esetében.

És, hogy miért annyira jó a hidrogén? Mert decentralizált módon előállítható, nemcsak egy energiahordozó, de gyakorlatilag akkumulátor is egyben, és ami a legfontosabb, hogy nagyon sokoldalúan felhasználható.

Amennyire szép a körülöttünk levő színes világ, épp annyira ártalmasak is az egészségre azok a festékek, amiket általában használunk. A kőolajszármazékokból készült festékek már nem tartalmaznak ólmot, de a bennük levő illékony szerves vegyületek folyamatosan szabadulnak fel, és a beltéri levegőt mérgezetté teszik. Valami azt súgja, nem biztos, hogy egészséges egész nap formaldehidet belélegezni.

A petrolkémiai anyagok, oldószerek, higany, formaldehid és benzolszármazékok belélegezve rákot, allergiát és aszthmát okoznak. És még sok másik betegséghez hozzájárulhatnak.

A természetes alapú festékekre jó példa az Anna Sova által gyártott fal- és fafestékek, amelyek 99%-ban élelmiszerekből, természetes élelmiszeripari anyagokból készülnek. Kazein, titánium-oxid, élelmiszerekhez adott emulgeálószerek és tartósítószerek megfelelő arányú kombinációjával állítják elő azt az alapanyagot, amihez a Németországból származó vízbázisú Degussa színezéket keverik.

A festékek keverhetők aromaterápiás készítményekkel, így a költözés vagy a bútorok újrarendezése után rögtön finom illat árad szét a lakásban. A tengernyi féle árnyalat lehetővé teszi, hogy a festékek akár keverés nélkül is alkalmasak legyenek az ízlésünknek, de egymással természetesen keverhetőek.

Vagyis csökkentés, újrahasználat, újrahasznosítás. És újratárcsázás. Mert amellett, hogy maga a mobiltelefon környezetbarát, és a mobiltelefonálással is energiát tudsz megtakarítani, nem mellékes, hogy maga a készülék is majdnem 100%-ban újrahasznosítható anyagokból áll. A cél az lenne, hogy minden, a fiókokban heverő mobil visszajusson a körforgásba és újra hasznos dolog legyen belőle. Esetleg újra egy mobil. A Pannon legutolsó készülékvisszagyűjtő akciója környezetvédelmi szempontból is sikeres volt. Hogy mennyire? Ne tudd meg!

A Pannon által elsőként indított mobil-visszaváltási akcióknak köszönhetően a vállalat ügyfelei 2004 óta eddig több mint 81 tonna (81 660 kg) újrahasznosítható hulladékot adtak le. Az év végi, karácsonyi kampányban is rengeteg ügyfél mondott búcsút régi mobiltelefonjának. A leadott mobilokból összegyűlt 19 tonna e-hulladékot a vállalat környezetbarát módon újrahasznosítja, és ki tudja – egyszer talán pont a régi gazdájukhoz kerülnek vissza teljesen új formában.

A mobiltelefon ma már nem csak a kapcsolattartás eszköze. Zenelejátszóként, levelezőrendszerként is funkcionál, és akár videóüzenetet is küldhetünk vele a világ másik végébe. A technológia gyors fejlődésének köszönhetően azonban hamar megunjuk mobilunkat, és új készülék után nézünk; a régi kedvenc pedig gyakran a szemétben végzi, onnan pedig a benne található veszélyes anyagok a természetbe jutnak. De vajon gondolunk-e arra, hogy a mindennapi használatból kikopott telefonunk is újrahasznosítható, a benne található mérgező anyagokat pedig a korszerű módszereknek köszönhetően új eszközök készítéséhez használhatják fel?
2004-ben a Pannon volt az első olyan vállalat, amely – társadalmi szerepvállalásának részeként –, mobiltelefonok visszaváltását népszerűsítő akciót vezetett be Magyarországon, és azóta is folyamatosan gondoskodik a már nem használt készülékek szakszerű szétszereltetéséről, újrahasznosításáról. A Pannon ügyfelei évről évre egyre nagyobb számban élnek az újrahasznosítás lehetőségével. A növekvő érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, hogy míg 2004-ben a visszagyűjtött telefonok mennyisége még csak 98 kg volt, 2009-ben ez a mennyiség már több mint 19 tonna lett. Ezek az eredmények a vállalat kereskedelmi sikerein túlmutatva azt is bizonyítják, hogy a Pannon ügyfelei egyre inkább a környezettudatosabb, tudatosabb fogyasztói szemlélet felé fordulnak.

„Az akció sikere és a leadott mobiltelefonok mennyisége azt mutatja, hogy a Pannon előfizetők környezettudatosak és partnereink a felelős döntésben. Tudják, hogy az olyan kis, egyéni lépések, mint például a mobiltelefon visszaváltása, nemcsak a saját érdekeinket szolgálják, hanem a közösség szempontjából is fontosak. A jövőben ezt az üzenetet szeretnénk még több emberhez eljuttatni” – mondta Laczkó Tóth Gergely, a Pannon kereskedelmi vezérigazgató-helyettese.

Tudtad-e?

A régi készülékek újrahasznosítása elsősorban a már említett környezetvédelmi szempontokból fontos. Leginkább a nyomtatott áramkörökben levő ólom, illetve az LCD kijelzőkhöz felhasznált higany mérgezi a környezetet, de a mikrofonok és egyéb apró alkatrészek is további veszélyes nehézfémeket tartalmaznak, amelyek a nem megfelelő hulladékkezelés során, az élővilágba kilépve káros folyamatokat indíthatnak el. Fontos tudni azonban, hogy a mobiltelefonok 95%-ban újrahasznosítható anyagokból készülnek, amelyeket könnyű kinyerni és feldolgozni. Az akkumulátorokban levő sav, kadmium, réz, nikkel, cink és műanyagok is szétválaszthatók és visszanyerhetők. A nikkelt rozsdamentes tárgyakhoz, a kobaltot és a kadmiumot új készülékekhez, a műanyag borítást raklapok készítéséhez használják fel. A készülékeket az Electro-Coord Magyarország Nonprofit Kft. az országos logisztikai hálózatán keresztül szállítja a hazai hulladékkezelő, illetve hasznosító Loacker Kft. telephelyére, ahol az európai normáknak megfelelően dolgozzák fel és továbbítják az így kinyert másodlagos nyersanyagokat. Az akkumulátorokat a Re’lem Nonprofit Kft-hez juttatják el, ők gondoskodnak a szakszerű kezelésről és az anyagok megfelelő országokba való továbbításáról. A szén, cink és alkáli elemeket Ausztriában, a nikkel-kadmiumos (NiCd, NiMH) és a gombelemeket Németországban, a lítium-ion (Li-ion) akkumulátorokat pedig Belgiumban használják fel újra.

A természetes anyagok és a high-tech kütyük egymásra találása eleinte nem volt problémamentes, de miután számos esetben bevált, ma már könnyebben emésztjük meg, ha fából készült iPhone tokot látunk vagy bambuszból készült bicikliről hallunk. A parafa borítású egérnek nemcsak az anyaga környezetbarát.

A parafa egér a következő környezetbarát tulajdonságokkal bír:

• újrahasznosított parafa borítja, amelykényelmes és víztaszító,
• 100%-ban újrahasznosított műanyag alkatrészei vannak,
• működéséhez az energiát a saját mozgása szolgáltatja a benne levő piezoelektromos elemek segítségével,
• a termékvisszavételt és újrahasznosítást a gyártó garantálja,
• a szétszereléshez és a műanyagok újrahasznosításához az adatok könnyen elérhetőek más újrahasznosító szervezetek számára is

Forrás: mBlast

Vizijácint, lián, rattan, bambusz. Hogy mi a közös bennük? Mind trópusi, szubtrópusi eredetű növény. Hátrányos tulajdonságuk, hogy az eredeti környezetükből kikerülve, egy új élőhelyen elnyomják az őshonos fajokat. Tehát nagyon óvatosan kell velük bánni.

Az építész, bútortervező Bannavis Andrew Sribyatta azonban más tulajdonságokat látott meg ezekben az értékes növényekben. Egyrészt természetes alapanyagok, gyorsan megújulnak, másrészt jól formálhatók, alakíthatók, sokoldalúak, remek alapanyagot biztosítanak különböző tárgyak, használati eszközök, bútorok gyártásához. Nem utolsósorban szinte kivétel nélkül környezetbarátak.

A tervező filozófiája, hogy a bútorkészítést művészetté varázsolja. Az egyedileg, kézzel gyártott bútorok jellegzetessége, hogy a növényi rostok néha szabályosan, néha szabálytalanul fonódva a természetben előforduló alakzatokat, mintákat hozzák létre. A bútorok formavilága, gömbölyű, lágy vonalai és textúrája melegséget és érzékiséget sugároznak.

Amióta Alessandro Volta egy citrom-juice felhasználásával állított elő elektromos áramot, azóta nem lenne ildomos megmosolyognunk a képen látható, működőképes kis rendszert. Volta kisérlete igen régen zajlott le, azóta mi el is felejtettük, hogy mi vezetett el bennünket a mai elemek, akkumulátorok kialakulásához.

Az ajándéknak is nagyszerű ötletet nemcsak megvásárolhatjuk, de akár házilag is megépíthetjük. A gyümölcsökkel vagy zöldségekkel is működő óra megújuló energiaforrást hasznosít, nem szennyezi a környezetet, hiszen használata során nem keletkezik eldobandó elem.

Kedvenc passzív házaim koncepcióját a tengeren túl találták fel. Ha lesz rá lehetőségem az életben, akkor építek majd egyet. De a két osztrák építész, Tobias Weiss és Gernot Reisenhofer által megálmodott épületet viszont nem is tudnám konkrét kategóriába sorolni. Olyan lakásokról van szó, amelyek egy domboldalba építve, teraszosan vannak kialakítva, a felettük levő zöldtetővel teljesen beleillenek a környezetükbe, és hasznosítják a talaj által nyújtott előnyöket. Nem rossz, ugye?

De építészeink ennyivel nem elégedtek meg. Egy sor passzív építészeti elemet is bapakoltak a gyönyörű dizájnba. A dél felé néző ablakok a hidegebb hónapokban hasznosítják a napsütés által bevitt plusz hőmennyiséget, míg a nyári hónapokban a természetes szellőzés és az árnyékoló – amely egyébként napelemekből van kialakítva – biztosítja, hogy semmiképp ne legyen szükség légkondicionálókra.

Gyakorlatilag minden lakás gyönyörű panorámával rendelkezik a teraszos kialakításnak köszönhetően. A domboldali lakások előnye, hogy majdnem minden oldalról vastag természetes szigetelőréteg (vagy a szomszéd lakás) veszi körbe a lakásokat, ezáltal minimálisra csökken a hőveszteség. Viszont a vízszigetelést nagyon precízen kell megtervezni.

A zöldtető fontos része a helyi fajokból kialakított növénytakaró. A tetőről összegyűjtött esővíz pedig a lakók szürkevíz (pl. WC lehúzáshoz) vagy öntözővíz igényét elégíti ki.

A teraszos domboldal bizonyos részein direkt alakítottak ki járdákat, amely a kisebb parkrészeket köti össze. Így a lakók nemcsak a gyönyörű környezetet élvezheti jobban, de egymás társaságát is. Ha akarják.

Via Inhabitat

Jelen pillanatban több olyan természeti erőforrás van, amely mellett úgy megyünk el, mintha nem is létezne, nem is jut eszünkbe, hogy hasznosíthatnánk. Az emberek nagy többsége nem használja ki a nap energiáját, a szelet, az esővizet, és ezek helyett drágábban veszi meg azokat a megoldásokat, amelyek használata ráadásul nagyobb kárt okoz a környezetünknek.

Sok ember számára furcsának tűnhet, hogy a Napot nemcsak barnulásra, a szelet nemcsak szörfözésre lehet használni, és az esővíz sem csak a növényeknek lehet hasznos. Az indiai Esővíz Klub tagjai viszont felismerték, hogy a víz nemcsak kincs, amivel gondosan kell bánni, hanem az esővíz használata olcsóbb, mint ha ugyanazt a vizet a szolgáltatótól vennék meg.

Az Esővíz Klub nevű indiai civil szervezet fő tevékenysége, hogy az emberekkel megismertesse az esővíz felhasználásának módját, előnyeit, technikáit. Oktatásokat tartanak, rendszereket terveznek, népszerűsítő programokat tartanak India különböző pontjain. Honlapjukon rengeteg ötlet, példa és letölthető anyag segíti a téma iránt érdeklődőket.

www.rainwaterclub.org

Számos ökováros-kezdeményezés indult az utóbbi időben, építettek már ökolakóparkot elhagyott iparnegyed területén, de mások pedig a világ első hidrogén-városát akarják megvalósítani. A jelen példa egy svédországi település külvárosa, mely nemcsak ökovárosnak mondható, de fenntartható közösségi kezdeményezésnek is.

Hammarby Sjöstad házai készházak, előregyártott elemekből összeállított apartmanok, melyeket korábban ipari övezetként használt területen építettek. A fenntarthatóság elvárásainak megfelelő módon épült városrészben 2015-ig 25 000 ember telepszik majd le. A tervezők célja, hogy lakásonként átlagosan feleannyi vizet és energiát fogyasszanak a lakók, mint a más városokban élők.

Ezt azért nem könnyű elérni. Az ökológiai körfolyamatok mintájára megtervezett energia- és anyagforgalom lényege, hogy igyekeznek a rendszerből kikerülő melléktermékek mennyiségét minimalizálni, míg a rendszerben maradó anyag és energia újrafelhasználási fokát maximalizálni, így a rendszer működésének hatásfoka növekszik. A séma egy kicsit sem bonyolult, de józan paraszti ésszel átlátható módon működik.

Mindezen felül az autóhasználat csökkenését is sikerült elérniük. Szerintem egy kicsit alacsony a 10 %-os különbség, amennyivel az itt lakók kevesebbet furikáznak, de lássuk be, nem sikerülhet minden elsőre.

A közelmúltban mutatták be a Bloom Boxot, amely a jövő egyik meghatározó energetikai megoldása lehet. Ha minden igaz, akkor a kis berendezés rendkívül magas hatásfokkal állít elő elektromos áramot és akár a saját otthonunkban is működtethető. Kicsit utópisztikus? Még nekem is.

Az üzemanyagcellás házierőmű mögött a Bloom Energy nevű cég és CEO-ja, KR Sridhar, a feltaláló, a NASA tudósa áll. És bár eddig nem tudhattunk róluk sokat, a tengerentúli sajtó most róluk zeng.

Kedvcsinálónak először érdemes megnézni a CBS News videóját

Watch CBS News Videos Online

Pár további részlet, rövid pontokba szedve:

• a 3 legfontosabb tulajdonsága: alacsony költséggel üzemeltethető, tiszta áramot állít elő és megbízható
• 3-5 éves megtérülési idővel rendelkezik
• az üzemanyagcellás rendszer fosszilis tüzelőanyaggal és levegővel működik
• alapanyaga: homok
• csendes és rendkívül nagy hatásfokú
• energia mellett CO2 is keletkezik
• egy 15×15×15 cm-es készülék elegendő energiát termel egy átlagos európai lakás elektromos árammal történő ellátásához
• a Bloom Boxok segítségével állítólag kiválthatjuk az elektromos hálózatot a jövőben
• helyette mindenki egy saját házi erőművel állíthatja elő magának az áramot
• többféle üzemanyaggal is tud működik, akár földgázzal és városi gázzal is, de hibrid rendszerben, pl. napelemmel is üzemel
• felhasználható hozzá a szeméttelepeken képződő metán vagy biogáz is
• a karbon-lábnyoma fele a hálózati áraménak
• egy üzemanyagcella kb 25W-ot képes előállítani
• egy kockányi cella pedig 1kW-ot, amely napi 24 órában elég egy családi ház ellátására
• a rendszer tetszőleges nagyságú méretben üzemeltethető, így az előállított energia mennyisége is növelhető
• az eBay, a Google, a Coca-Cola, a Bank of America, a Walmart és a FedEx már használja is
• katonai felhasználása is elkezdődött

Bár a cég, érthető okokból kifolyólag nem oszt meg sok információt a találmány működéséről, íme egy ábra:

Ha pedig még ennél is többet szeretnél megtudni a működéséről, nézd meg ezt a videót a Bloom Box sajtótájékoztatóján elhangzott kérdés-felelet szekcióról:

Ha még többre vagy kiváncsi, olvasd el a Mashable cikkét a Bloom Boxról.